Keresztség

Jelentkezési lehetőségek a keresztség szentségének felvételére:

1- 6 éves korig:
A keresztelő kitűzött időpontja előtt legalább 3 hónappal, minden alkalommal a plébániairodán kell jelentkezni. Itt egyeztetünk egy időpontot a káplán atyával való személyes beszélgetéshez. Fontos, hogy a beszélgetésre a férj és a feleség együtt jöjjön el!
Alaposabb felkészítést tudunk nyújtani azok számára, akik már a baba megszületése előtt jelentkeznek. A kereszteléshez jelentkezési lap innen letölthető.

6 éves kortól:
A keresztelés előtt a gyerekeknek legalább egy évig kötelező hittanórára járni. Az oktatást követően májusban, egy vasárnapi ünnepi szentmisén kereszteljük meg a gyermeket.

Felnőtt korban a keresztelkedésre való felkészítés katekumenátusban történik. A plébániairodán keresztül kell időpontot egyeztetni a plébános atyával való személyes beszélgetéshez.

 

A keresztség szentségéről

Gyerekkoromra visszaemlékezve eszembe jut, hogy voltak olyan központi házak, amelyeknek az volt a neve: Szolgáltatóház. Egy ilyen szolgáltatóházban megtalálható volt a fodrász, ahová az ember bejelentkezhetett, megmondhatta, hogy mekkora legyen a haja, újból szólhatott, hogy még ezt, azt igazítsa ki, stb., de ugyanígy megtalálható volt a mosoda, a pedikűr, a cipész. Itt az ember rendelhetett, ahogy a mondás tartja is: “Aki fizet, az rendel”, nagyon helyesen.
Úgy gondolom, hogy ez a régi “szolgáltatóházas divat” tért vissza, ha nem is a társadalomba, hanem sokkal inkább az Egyházba. “Aki fizet, az rendel!” – kaptam meg gyöngyösi káplánságom alatt. Az egyik hívő teljesen természetesen mondta ezt, mikor szerinte nem úgy végeztük el a szentmisét, ahogy azt ő elgondolta. Ebben az is rossz, hogy sokan úgy gondolják, a szentmisét, vagy bármelyik liturgikus imádságot változtatni lehet ízléseink szerint, ill. megmondani mit tegyen a kiszolgáló (jelen esetben a pap, aki mellesleg Jézus Krisztus helyettese) és nem fogadjuk el az Egyház (itt: pápa, püspökök) hivatalos álláspontját, ill. hogy azért van a szentmise, mert valaki megrendelte, kifizette. Hála Istennek vannak olyan szentségek, amelyért soha senkinek sem szabad fizetnie, amelyek teljesen ingyenesek, mint például a keresztség, bérmálás, szentáldozás, gyónás, szentkenet szentsége, papság. De a házasság szentsége, vagy egy szentmise is megfizethetetlen – a befizetett összeg hozzájárulási költség a templom fenntartásához. Mégis sokan ezeknél is úgy gondolják, rendelhetnek. Egy érdekes eset, amely szintén Gyöngyösön a káplán éveim alatt történt: egyszer egyházközségünk egyik tagja közölte velem, hogy nagyon lassan gyóntatok, szinte lehetetlen kivárni, hogy sorra kerüljön, pedig ő nagyon siet.

Minden félreértés helyett, jó tisztázni, hogy mit is jelent a szentség az Anyaszentegyházban. A szentség szó három fő dolgot takar:
a.) Krisztus alapította, mely a Szentírásból, az első századok irataiból, ill. a Szenthagyományból bizonyítható;
b.) látható jel: például a vízzel való leöntés;
c.) láthatatlan kegyelmeket közvetít; pl. a keresztség eltörli bűneinket.

Mi tehát a keresztség szentsége?

A görög szó: “baptisma” alámerülést jelent, mely utal a víz alá merülésre, a megtisztulásra való vágyódásra. Szeretnék megtisztulni, én magam megszabadulni a bűneimtől és ezért könyörgök az Egyháznak vagy a helyi egyház vezetőjének, hogy kereszteljen meg, fogadjon be az Egyházba, mert az egész életemet megtérten, keresztényként szeretném élni. Lehet-e egy ilyen kérést megtagadni?
Megtagadni nem lehet, de hogy mi ennek a módja, azt meg lehet, sőt meg is kell mondani. Az Ősegyházban sem volt más, mint az, amit ma a gyakorlatba újból behozott a Keresztény Közösség = Egyház (pap és hívek együttese; mindig így értendő, nem a pap vagy a pápa) és a Magyar Keresztény Közösség. Alaposan fel kell készülni erre, legalább egy, de inkább két-három éven át! Nem azért volt és van ez, mert valakit nem szeretnénk megkeresztelni, hanem éppen ellenkezőleg: azt szeretnénk, ha tudná, mit vállal a keresztség által: a Jézussal való rendszeres találkozást (rendszeres ima, szentmise, később szentségek vétele), közösségbe = Egyházba való tartozást – és, ha kell, a Jézusért való meghalást. Mindez nem olyan egyszerű számunkra sem, akik évek óta rendszeresen járunk közösségbe, szentmisékre, pláne annak, aki most szeretne mindezzel megismerkedni és elköteleződni.
A keresztség szentségét az ősegyházban, sőt még a későbbi századokban is csak felnőtteknek szolgáltatták ki, akik érett fejjel akarták, és úgy érezték, tudják vállalni a hitből fakadó elköteleződést. A középkor tájékán kezdett kialakulni, hogy gyermekeknek is kiszolgáltatják a keresztség szentségét. Ennek oka, hogy a templomba járó, hitben élő, elkötelezett keresztény családok kérték, hogy gyermeküket is kereszteljék meg, hogy ezáltal mihamarabb minél több segítő kegyelemben részesedjen. Ezt az Egyház azért és csak azért engedte meg, mert ismerte ezeket a szülőket, elkötelezett életüket és tudta, hogy gyermeküket is ennek megfelelően fogják nevelni: elkötelezett kereszténynek!
Ma a helyzet sajnos a fent vázolt esettel függ össze: “aki fizet, az rendel”, – ill. csak rendel, mert fizetni nem kell és nem is szabad. Vagyis olyan szülők kérik a keresztség szentségét gyermekük számára, akik bevallják, hogy templomba bizony legfeljebb karácsonykor, húsvétkor járnak. Bevallják, hogy nem elkötelezett keresztények, de a gyermeküket szeretnék megkereszteltetni. A “miért?” kérdésre általában ugyanaz a válasz: Hogy ne legyen pogány; vagy, mert így szokás; vagy, mert mindenki meg van keresztelve a családban… Ekkor elmondom a fent leírtakat, hogy a keresztség lényege a teljes elköteleződés (ami: meghalás a bűneimnek és újult élet Jézussal), melyet a gyermekkeresztség esetén a szülőktől vár el az Egyház. És mikor elmondom, hogy ha gyermekét vallásosan akarja nevelni, akkor először neki kell vallásosnak lennie, ehhez jó néhány alkalom, legalább egy év felkészülésre van szükség, hogy bizonyos ismereteket elsajátítsanak, hogy megérezzék mennyire fontos és jó imádkozni és közösségben együtt lenni, akkor nagyon sokan rögtön sarkon fordulnak. Sajnos sokan azt is kijelentik, hogy akkor “mennek egy másik egyházba” (mentségükre legyen mondva, nem tudják, mit is mondanak igazán).
Akkor ezek az emberek valóban keresztények akarnak lenni? Lehet ennek a családnak a gyermekét megkeresztelni tudván, hogy többet úgy sem jön templomba? És számára az Egyházhoz és Jézushoz való tartozás csupán formaság? Szeretnénk, ha mindannyian ilyenek lennénk? Egyértelmű, hogy nem!
Amikor gyermekek keresztelését kérik, azt sosem tagadjuk meg, de szeretnénk segíteni, a szülőket felkészíteni, és a fent leírtakból következik, hogy a szülők nem vállalják ennek a felkészítő, Istenhez kötődő részét. Sajnos az a helyzet, hogyha meg is kereszteljük a gyermeket és a szülők nem vállalják a kereszteléssel járó feladatot, így a gyermek tulajdonképpen továbbra is pogány marad és az elkárhozás veszélye, azt hiszem, még inkább fennáll, mintha nem is lenne megkeresztelve – pláne a szülő számára, aki most már tudatosan utasítja vissza Isten kegyelmét, szeretetét. Nem mi tagadjuk meg a gyermekkeresztelését, bár megtehetnénk, mert az Egyházmegyei Zsinatok a következőket írják: “Azt a gyermeket lehet megkeresztelni, akinek megkeresztelését legalább az egyik szülő kéri, és megalapozott remény van a katolikus vallásban való nevelésére. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget halasszák el. Ilyen: a.) ha nem vállalkozik a vallási alapismeretek elsajátítására; b.) ha iskoláskorú nagyobb gyermeke nem jár hittanra; c.) aki házasságát nem hajlandó rendezni.”
Hála Istennek tudjuk, hogy a jó Isten nemcsak a megkeresztelteket üdvözíti, hanem számos meg nem kereszteltet is. A keresztség szentsége azoknak segít az üdvösségre vezető úton, akik azt egy életre komolyan gondolják.
Sok gond és nehézség van ezzel kapcsolatban. Minden család külön eset. Mi is igyekszünk külön-külön alaposan átbeszélni mindenkivel ezt a kérdést. Mivel számunkra, papok számára is lelkiismereti aggodalom mindegyik gyerek és család, kérem, hogy eszerint álljanak a testvérek is ehhez a kérdéshez. Ha valóban Egyházhoz, azaz jelentése szerint: a Krisztusi Közösséghez tartozunk, akkor ennek megfelelően járjunk el a templomon kívül is, vagyis álljunk ki egymásért mások előtt.
Azt is el kell mondanom, hogy sokan egy-egy beszélgetés után komolyan vették ezeket a szavakat és bekapcsolódtak közösségünkbe. Köszönet nekik és azoknak, akik segítenek ebben!
fr. Horváth Achilles

 

A gyermekkeresztelés liturgiája

Pap: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mind: Mindörökké. Ámen.
Pap: Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében.
Mind: Ámen.
Pap: Kedves keresztény hívek! A szülők számára nagy öröm és ajándék a gyermek. A keresztény szülők ezt az ajándékot Istennek, minden élet forrásának köszönik meg. Szent hitünk tanításából azt is tudják, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk, a keresztség által isteni életében részesíti az embert. Gyermekévé fogadja, a Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi.
Kedves szülők! Ti is azért hoztátok el újszülött gyermeketeket ide, az Isten házába, hogy erre az isteni életre vízből és Szentlélekből újjászülessék, és Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak tagjává legyen.
Krisztus egyházának nevében kérdezem: Mi a gyermek neve?
Szülők: N.
Pap: Mit kértek Isten egyházától N. számára?
Szülők: A keresztséget.
Pap: Kedves szülők! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait: úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?
Szülők: Vállaljuk.
Pap: Keresztszülők! Megígéritek-e, hogy támogatjátok e gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében?
Keresztszülők: Megígérjük.
Pap (gyermekhez): N.! Nagy örömmel fogad téged a keresztény közösség. Ennek a közösségnek a nevében most megjelöllek a kereszt jelével.
A pap keresztet rajzol a gyermek homlokára, majd így szól: (ez ki is maradhat)
Kedves szülők! Jelöljétek meg ti is a gyermek homlokát Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek szent jelével!

KÖNYÖRGÉSEK:

Pap: Kedves testvéreim! Kérjük a mindenható Istent, hogy árassza irgalmát erre a gyermekre, szüleire, keresztszüleire és minden megkeresztelt emberre!
Add, Urunk, hogy akit a kereszttel megjelöltünk, élete egész folyamán nyíltan megvallja Krisztust, az Isten fiát!
Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket!
Pap: Add, Urunk, hogy szülei, keresztszülei szavát és példáját követve az Egyház élő tagjaként fejlődjék!
Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket!
Pap: Add, Urunk, hogy Krisztus összes tanítványai, akik a keresztségben egy testté lettek, mindig megmaradjanak a hit és a szeretet egységében!
Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket!
Pap: Most pedig a keresztelendő gyermek és a magunk számára kérjük Isten szentjeinek közbenjárását!
Szentséges Szűz Mária, Isten anyja,
Mind: Könyörögj érettünk!
Pap: Keresztelő Szent János,
Mind: Könyörögj érettünk!
Pap: Szent József,
Mind: Könyörögj érettünk!
Pap: Szent Péter és Pál apostolok,
Mind: Könyörögjetek érettünk!
Pap: Istennek minden szentjei,
Mind: Könyörögjetek érettünk!
Pap: Mindenható örök Isten! Te azért küldted Fiadat e világba, hogy kiszabadítson minket a Sátánnak, a gonosz léleknek a hatalmából, kimentsen a sötétség birodalmából, és helyet adjon nekünk a te világosságod csodálatos országában. Könyörögve kérünk, hogy szabadítsd meg ezt a gyermeket az áteredő bűntől, tedd őt szent Fölséged templomává, és engedd, hogy a Szentlélek lakozzék benne! Krisztus a mi Urunk által.
Mind: Ámen.
Pap: Védelmezzen téged Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje!
Ennek jeléül megkenünk téged az üdvösség olajával Krisztusban, a mi Urunkban, aki él és uralkodik mindörökkön örökké.
Mind: Ámen.
Pap: Imádkozzunk, kedves testvéreim, hogy a Mindenható Atyaisten vízből és Szentlélekből új életet ajándékozzon ennek a gyermeknek!
Pap: Jóságos Atyánk! Te a keresztség forrásából árasztod lelkünkbe az istengyermekség új életét.
Mind: Áldunk téged, Istenünk!
Pap: Te vízből és Szentlélekből minden megkeresztelt embert egy néppé teszel Fiadban, Jézus Krisztusban.
Mind: Áldunk téged Istenünk!
Pap: Te szívünkbe öntöd szereteted lelkét, és általa szabaddá teszel minket, hogy a te békédnek örvendjünk.
Mind: Áldunk téged, Istenünk.
Pap: Te a megkeresztelteket választod ki arra, hogy örömmel hirdessék ki minden népnek szent Fiad evangéliumét.
Mind: Áldunk téged, Istenünk.

A VÍZ MEGÁLDÁSA

Pap: Áldd meg kegyesen ezt a vizet, amellyel megkereszteljük N. szolgá(ló)dat, akit meghívtál a keresztségre, hogy örök élete legyen! Krisztus a mi Urunk által.
Mind: Ámen.

ELLENEMONDÁS A SÁTÁNNAK ÉS A HIT MEGVALLÁSA

Pap: Kedves szülők és keresztszülők! A gyermeknek, akit az egyház színe elé hoztatok, Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízből és Szentlélekből. Neveljétek majd őt szent hitünk tanítása szerint! Féltő gonddal ügyeljetek arra, hogy az isteni élet napról napra növekedjék benne, és azt a bűn soha meg ne fertőzze! Reméljük, hogy hitbeli meggyőződésetek hozott ide benneteket és így készségesen vállaljátok a gyermek megkeresztelésével járó kötelességeket.
Gondoljatok arra, hogy ti is részesültetek a szent keresztségben! Mondjatok tehát ellent a bűnnek! Aztán pedig tegyetek tanúságot hitetekről Jézus Krisztusban! Ez az Egyház hite, és ebben a hitben kereszteljük meg a gyermeketeket.
Ellene mondotok-e a sátánnak?
Szülők és keresztszülők: Ellene mondunk.
Pap: És minden cselekedetének?
Szülők és keresztszülők: Ellene mondunk.
Pap: És minden csábításának?
Szülők és keresztszülők: Ellene mondunk.
Pap: Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?
Szülők és keresztszülők: Hiszünk.
Pap: Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és most ott ül az Atyának jobbján?
Szülők és keresztszülők: Hiszünk.
Pap: Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben?
Szülők és keresztszülők: Hiszünk.
Pap: Ez a mi hitünk. Ez az Anyaszentegyház hite, amelyet boldogan vallunk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Mind: Ámen.

KERESZTELÉS

Pap: Akarjátok-e, hogy N. elnyerje a keresztséget az Egyház hitében, amelyet az imént mindnyájan megvallottunk?
Szülők és keresztszülők: Akarjuk.
A pap erre megkereszteli a gyermeket, mondva:
N., én megkeresztellek téged az Atya, (leönti vízzel először) és a Fiú, (leönti vízzel másodszor) és a Szentlélek nevében. (leönti vízzel harmadszor)

A KERESZTSÉG UTÁNI MEGKENÉS

Pap: A mindenható Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, megszabadított téged a bűntől. Vízből és Szentlélekből új életet ajándékozott neked. Most pedig felken téged az üdvösség krizmájával, hogy szent népéhez tartozzál, és tagja maradj Krisztusnak, aki főpapunk, prófétánk, királyunk, és így elnyerjed az örök életet.
Mind: Ámen.
A pap krizmával megkeni a gyermek fejét.

A FEHÉR RUHA

Pap: N., a keresztségben új teremtménnyé lettél, és Krisztust öltötted magadra. Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele! Hozzátartozóid szava és példája pedig támogasson, hogy ezt a méltóságot tisztán megőrizd az örök életre.
Mind: Ámen.
A pap ráhelyezi a megkereszteltre a fehér ruhát.

AZ ÉGŐ GYERTYA

A pap kezébe vesz egy gyertyát, melyet a húsvéti gyertyáról gyújtottak meg, és mondja:
Vegyétek Krisztus világosságát!
A családból valaki átveszi a gyertyát.
Pap: Kedves szülők és keresztszülők! Rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez. Óvjátok gondosan, hogy gyermeketek, akire ma ráragyogott Krisztus fényessége, szüntelenül a világosság fiaként járja az élet útját! Maradjon állhatatos a hitben, és amikor az Úr eljön, elébe járulhasson az összes szentekkel együtt a mennyei hazában.

BEFEJEZŐ SZERTARTÁS

Pap: Szeretett testvéreim! Ez a kis gyermek, aki a keresztségben újjászületett, most már az Isten gyermeke: nemcsak névleg, hanem a valóságban is. A bérmálásban elnyeri majd a Szentlélek ajándékainak teljességét: amikor pedig az Úr oltárához járul, részesül az ő áldozati lakomájából, és Istent az Egyházban Atyjának szólítja.
A szent keresztségben mi is mindnyájan Isten fogadott gyermekei lettünk. Ezért tehát, a most megkeresztelt gyermek és a saját nevünkben is, imádkozzunk együtt úgy, ahogy Jézus tanított minket imádkozni!
Mind: Miatyánk, .
A pap megáldja a jelenlevőket: Testvéreim! A mindenható Atyaistennek, az Ő egyszülött Fiának és a Szentléleknek irgalmába és kegyelmébe ajánlunk benneteket. Isten óvja mindnyájatok életét, hogy a hit fényében járva eljussatok, és veletek együtt mi is eljussunk, a megígért boldogságra!
Mind: Ámen.
Pap: És áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!
Mind: Ámen.
Pap: Menjetek békével!
Mind: Istennek legyen hála!

A keresztelendők olajának megáldása

Bíboros úr: Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója!
Te alkottad meg az olajat, és tetted az erő jelképévé.
Áldd meg + kegyesen olajunkat, és adj erőt a keresztelendőknek, akiket vele megkenünk. Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt, hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak evangéliumát, és nagylelkűen vállalják az áldozatos keresztény életet. Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére: Egyházadban örvendezve szülessenek újjá, és boldogan éljék a keresztény életet. Krisztus a mi Urunk által.
Mind: Amen.