Elsőáldozás

Plébániánkon a gyermekek részére az általános iskola 3. osztályának végén, májusban szoktuk kiszolgáltatni az Eucharisztia szentségét. Ezt 2 év folyamatos hitoktatás, rendszeres részvétel (szülőkkel együtt) a vasárnapi szentmiséken, a szülőkkel való rendszeres (havi) találkozó, végül a vizsga és az első szentgyónás előzi meg.
A jelentkezés módja az elsőáldozásra készülő csoportba:
Minden korosztálynak van megfelelő hittanórája a Plébánián, ill. az Áldás utcai, a Fillér utcai és a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Az első alkalomra jó, ha a szülővel együtt érkezik a gyermek, ekkor lehet megbeszélni a hittantanárral a jelentkezést is.

Felnőtt korban az elsőáldozásra való felkészítés katekumenátusban történik. A plébániairodán keresztül kell időpontot egyeztetni a plébános atyával való személyes beszélgetéshez.

 

Az Eucharisztia ünneplése – A szentmise és az Oltáriszentség

Vannak szentségek, melyek megszentelő kegyelmet adnak (pl. a keresztség), csak egyszer vehetők fel, életre szólók de megújíthatók – és vannak olyanok, amelyek a szent élethez segítő kegyelmet adnak, többször, akár naponta magunkhoz vehetjük, erősítenek, hogy Isten mellett döntsünk.
A legtöbbször magunkhoz vett szentség az Eucharisztia, az Oltáriszentség; ünneplése: a szentmise. A kettő soha nincs külön választva: “Kenyértörést végeztek.” – írja az Apostolok Cselekedete; a pap átváltoztatja a szentmisében a kenyeret és a bort Jézus Krisztus Testévé és Vérévé és kiosztja a közösségnek. Annak idején a betegekhez rögtön a szentmiséről vitték el Jézus Krisztus Testét. Azt lehet mondani, hogy nincs is kettő dolog, azaz szentmise nincs vétel nélkül. A részvétel a vételhez is volt kötve: aki nem vehette magához Krisztus testét (megkereszteletlen volt), be sem jöhetett a szentmise átváltoztató részére. A mai gyakorlat más: amikor valaki valami miatt nem veheti magához Krisztus Testét és Vérét, természetes, sőt ajánlott, hogy legyen köztünk és velünk a szentmisén. De, aki veheti, az vegye és erősödjék általa!
Mi a szentmise?
Régi nevén: kenyértörés, az Eucharisztia ünneplése. Hálaadás Jézus keresztáldozatáért és föltámadásáért, vagyis a megváltásért. A szentmise tehát nem más, mint Jézus kereszthalálának és föltámadásának emlékezete és megjelenítése, melyben újra és újra a húsvét: nagypéntek (A keresztáldozat), nagyszombat éjjele (A feltámadás) jelenik meg. Minden szentmisében a megváltás kegyelmét kapjuk, ami végtelen értékű, nem egy-egy emberért szóló, hanem az egész világ üdvösségéért!
A szentmise kialakulása:
Az Apostolok Cselekedete a következőket írja: a hét első napján a kenyeret a házaknál törték meg. Ez volt az átváltoztatás régi neve, hiszen Jézus így adta ezt nekünk. Ehhez felolvasták és magyarázták az Ószövetségi Szentírás egy-egy részletét, majd megbánták nyíltan Isten és a közösség ellen elkövetett bűneiket, és magukhoz vették Jézus Krisztus Testét és Vérét.
Mit ad meg a szentmise és az Eucharisztia?
Kegyelmi hatása segít a jóra, segít megszabadulni a bűntől, a rossz szokásainktól, a betegségektől; erőt ad a kísértésekben és a betegségekben. A pap a szentáldozás előtt így imádkozik: “Uram, Jézus Krisztus, Szent Tested és Véred vétele ne váljék ítéletemre és kárhozatomra, hanem jóságodból szolgáljon testem és lelkem oltalmára és gyógyulására.” Ez a szentség külső és belső gyógyulást is ad(hat). És ez a szentség erőt ad a másik ember elfogadására, az egységre: “Egy kenyérből és egy kehelyből részesülünk.” Roger Schutz a Taizé-i szerzetesközösség alapítója ezért így imádkozik:

“Ünnepeljük a feltámadt Krisztust az Egyház iránti szeretetünk által. Ez a szeretet tüzet gyújt a földön. Az Egyház rendeltetése, hogy pótolhatatlan erjesztője legyen a testvériségnek, a közösségnek és az egész emberiség testvéri osztozkodásának. Ebben rejlik hivatásának lényege. A halála előtti estén Krisztus azért imádkozik, hogy egységünk hitre segítse az embereket.”

Hogyan készüljünk fel a szentmisére és a szentáldozásra?
Mindenekelőtt nyitottsággal és mély hittel, hogy Jézus szavával és testével segíteni, gyógyítani, változtatni tud. Készüljünk imával, hogy lecsöndesedjünk és igazán a lényegre, az Úrra figyeljünk. Erre nincs jobb példa, mint II. János Pál pápa, aki szentmiséje előtt fél órát imádkozott az Oltáriszentség előtt.
Jó az elsőáldozókért és a szüleikért imádkozni, hogy mindezt egy életre szólóan komolyan vegyék. Úgy tűnik, hogy a jövő érdekében ehhez a szentséghez is nagyobb megalapozottság kell, mely csak akkor válik gyümölcsözővé, ha plébániánk élő közösségei ezt fel tudják vállalni és az újakat is maguk közé fogadni – mindezt azért, hogy ők is otthont, közösséget, igazi Egyházat találjanak, mint a jegyesek házaspárjaink, családjaink által.