Assisi Szent Ferenc imádságai
Az erények üdvözlése
Üdvözlégy Bölcsesség Királyné,
tartson meg téged az Úr nővéreddel, a szent tiszta
egyszerűséggel egyetemben.
Szent Szegénység Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent alázatossággal egyetemben.
Szent Szeretet Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben.
Mindnyájan ti, szent erények,
tartson meg benneteket az Úr,
kiből eredtetek és közénk jöttetek.
Nincs ember a földkerekségen,
aki csak egyet is meg tudna közületek magának szerezni,
ha előbb meg nem hal.
Aki csak egyet is bír közületek,
és a többi ellen nem vét,
valamennyiőtöket birtokolja;
És aki csak egyikőtök ellen vét,
egyikőtöket sem mondhatja magáénak
és valamennyiőtök ellen vét.
És mindegyikőtök megszégyeníti
a bűnöket és vétkeket.
A szent Bölcsesség megszégyeníti a
sátánt és minden gonoszságát.
A szent tiszta egyszerűség megszégyeníti
e világ minden bölcsességét
és a test bölcsességét.
A szent szegénység megszégyeníti
a világ minden kapzsiságát, fukarságát és aggályait.
A szent alázatosság megszégyeníti
a gőgöt, és a világban élő embereket
s általában mindent, ami a világban van.
A szent szeretet megszégyenít
minden ördögi és a testi kísértést,
úgyszintén minden testi félelmet.
A szent engedelmesség megfékez
minden testi és érzékies vágyat.
Az engedelmes ember megfegyelmezett testét
kész alárendelni a lélek szolgálatának,
alávetni testvére akaratának
és a világ minden emberének,
sőt nemcsak az embereknek,
hanem a szelíd és vad állatoknak is,
hogy azt tehessék vele, amit akarnak,
már amennyire az Úr onnét felülről megengedi ezt nekik.
A Boldogságos Szűz üdvözlése
(Salutatio Beatae Mariae Virginis)
Üdvözlégy, Úrnőnk,
szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.
A Miatyánk kifejtése
(Expositio in Pater Noster)
Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban,
mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
és ítéleteid mélysége,
Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat
feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk
mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
és senkit meg nem bántani.
Mindennapi kenyerünket:
a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
és közbenjárására.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk[3],
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
hasznára legyünk.
És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba,
se váratlanba, se tartósba.
De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Dicsőség az Atyának…stb.
Ima a kereszt előtt
(Oratio ante crucifixum)
Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor San Damiano templomában a keresztről így szólt hozzá az Úr: “Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever” (2Cel,10). Ez 1206 januárjában történhetett. Az imádság szavai attól fogva érlelődtek és csiszolódtak tovább Ferencben. Elképzelhető, hogy eredetileg olaszul keletkezett, és a ránk maradt latin szöveg annak fordítása.
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
A fölséges Isten dicsérete
(Laudes Dei altissimi)
Halála előtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szeráfokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ő alkotta a túloldalon olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele.” Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc keze írását is őrzi 1224 szeptembere óta.
A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: “Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek”, és “Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel”.
Szent vagy, egyetlen Úristen,
ki csodákat művelsz.
Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy,
te vagy a mindenható király,
Szentséges Atya, ég és föld királya.
Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene,
te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,
az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szerelem, a szeretet;
te vagy a bölcsesség,
te vagy az alázat,
te vagy a türelem.
te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy a biztonság,
te vagy a megnyugvás,
te vagy az öröm,
te vagy reményünk és vígasságunk,
te vagy az igazságosság,
te vagy a mértékletesség,
te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.
Te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy védelmezőnk,
őrállónk és oltalmazónk;
te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a reményünk,
te vagy a hitünk,
te vagy a szeretetünk,
te vagy minden édességünk,
te vagy a mi örök életünk:
Nagy és csodálatos Úr,
mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.
Dicséretek minden imaórára
(Laudes ad omnes horas dicendae)
Assisi szent Ferenc a zsolozsma minden imaórájához elmondta ezt az imádságot. Nem az ő saját szerzeménye, hiszen szinte minden szava a Szentírásból és az egyház liturgiájából való. A szavak megválasztása azonban Ferenc sajátos teológiai szemléletét tükrözi. A záróimádság az ő kedvelt imaformájában Isten megszólításait halmozza.
Kezdődnek azok a dicséretek, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk szerzett. Ő maga a napnak és éjszakának minden imaóráján, nemkülönben a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmája előtt elmondotta ezeket. A dicséret így kezdődik: Szentséges Atyánk, aki a mennyekben vagy stb. a Dicsőséggel együtt, utána következik a dicséret:
Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki van,
aki volt, és aki eljövendő:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicséret,
dicsőség, tisztelet és áldás:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Méltó a Bárány, aki megöletett,
hogy övé legyen a hatalom és istenség
és bölcsesség és erő és tisztelet és dicsőség és áldás:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Áldjuk az Atyát, és a Fiút a Szentlélekkel:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Áldjátok az Urat, az Úr összes művei:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Mondjatok dicséretet Istenünknek mind az ő szolgái,
és akik félitek az Istent, kicsinyek és nagyok:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Dicsérjék őt, a dicsőségest, az egek és a föld:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
És minden teremtmény,mely a mennyben és a föld felett és a föld alatt van,
és amely a tengeren és benne van:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökké, ámen:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy legyen. Ámen.
Buzdítás Isten dicséretére
(Exhortatio ad laudem Dei)
A Naphimnusz előfutára ez az imádság. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtést Isten dicséretére.
Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet.
Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
Mindnyájan féljétek az Urat, dicsőítsétek őt.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled .
Dicsérjétek őt ég és föld.
Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat.
Isten fiai, áldjátok az Urat.
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta , alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
Minden lélek dicsérje az Urat !
Dicsérjétek az Urat, mert jó ; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
Minden teremtmények, áldjátok az Urat!
Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat!
Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat!
Ifjak és szüzek , dicsérjétek az Urat!
Méltó a bárány, aki megöletett , hogy megkapja a dicsőítést, dicsőséget és a tiszteletet!
Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység!
Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben!
Áldás Leó testvérnek
(Benedictio fr. Leoni data)
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged;
mutassa meg neked arcát és könyörüljön rajtad.
Fordítsa feléd arcát és adjon neked békét .
Áldjon meg téged az Úr, Leó testvér.
Naphimnusz
(Canticum fratris solis vel Laudes creaturarum)
Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, “a Naptestvér énekének” keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.
Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. “Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.”
Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért –által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S. “testvérünk” -et fordít “nővérünk” helyett; a 14.-ben pedig “az Urat”, “Uramat” helyett.
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.
Ugyanez az “ének” fr. Kardos Csongor szöveghű és az eredetihez stílusban is közelebbi fordításában:
Nagyfölségű, mindenható jó Uram,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet és minden áldás.
Egyedül téged illet mindez, Fölséges,
és senki ember nem méltó akárcsak említeni is téged.
Dicsértessél, én Uram, és veled együtt minden teremtményed,
Naptestvér úr kiváltképpen is,
ki maga a nappal s ki által megvilágítasz minket is.
És szép ő és nagy ragyogással sugárzó,
rólad, Nagyfölségű, jelentést hordozó.
Dicsértessél, én Uram, Hold nővérért és csillagaiért az égnek,
fényesnek formáltad őket, drágának és szépnek.
Dicsértessél, én Uram, Szél testvérért
és a levegőért, a felhős és derűs égért és minden időért,
ki által fenntartod minden teremtményed.
Dicsértessél, én Uram, Víz nővérért,
ki oly hasznos és alázatos, drága és szűzi tiszta.
Dicsértessél, én Uram, Tűz testvérért,
ki által megvilágítod az éjt,
és vidám ő és szép, hatalmas és erős.
Dicsértessél, én Uram, Földanya nővérünkért,
ki minket fenntart és kormányoz,
sokféle gyümölcsöt terem, füveket és színes virágot.
Dicsértessél, én Uram,
azokért, kik megbocsátanak szerelmedért,
és elviselnek betegséget, üldöztetést.
Boldogok, kik békében kitartanak,
tőled, Nagyfölségű, majd koronát kapnak.
Dicsértessél, én Uram, testi Halál nővérünkért,
ki elől élő ember senki el nem szökhet.
Jaj azoknak, kik halálos bűnökben halnak meg.
De boldogok, kiket majd szent akaratodban talál,
azoknak nem fog fájni a második halál.
Dicsérjétek az én Uramat és áldjátok,
mondjatok köszönetet és nagy alázatossággal szolgáljátok.
A Szegény Úrnőknek adott buzdítás
Halljátok, az Úr által meghívott szegénykék,
akik sok országból és vidékről jöttetek össze.
Éljetek mindig igazságban
hogy meghaljatok engedelmességben.
Ne a kinti életet nézzétek,
hanem a lélek életét, mely jobb.
Nagy szeretettel kérlek benneteket,
szerényen használjátok az alamizsnát,
amelyet az Úr ad nektek.
Azok, akik betegségtől szenvednek,
és azok, akik értük fáradoznak, viseljék ezt békében,
mert ez a fáradság nagyon kedvesnek tűnik majd nektek,
hiszen mindegyikőtök az ég királynője lesz,
megkoronázva Szűz Máriával.
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé…
Eredetileg nem szent Ferenctől való, de évszázadokon át neki tulajdonított imádság. Teréz anyának és munkatársainak napi imádsága.
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add , hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak.
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak.
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek.
Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.
Ámen.