Az egyház beavató szentségeinek (keresztség, elsőáldozás, bérmálás) a felvételével lesz a kereső ember véglegesen az Egyház tagjává. Ezért ezeket a szentségeket a felnőttek esetében együtt szoktuk kiszolgáltatni. Természetesen sok olyan felnőtt van, aki már részesült gyerekkorában a három szentség valamelyikében, de elhagyta hitét, vagy keresztelése után egyáltalán nem kapott hit-tanítást, most azonban szeretne keresztényként élni és a szentségekben részesedni. Az erre való felkészítési folyamat a katekumenátus.

A katekumenátus ideje általában két év, de lehet több is annak szellemében, hogy ki, mikor, hogyan érik meg a szentség felvételére.

Jelentkezés: csoport minden évben ősszel indul, ezen túl a plébániai irodán lehet időpontot egyeztetni a lelkipásztorokkal való találkozásra, megbeszélésre.

A katekumenátus a felnőttkorban megtért, vagy az Egyháztól eltávolodott és oda visszatérni vágyó fiatalok és felnőttek bevezetésének módja az Egyházba. Mindazokhoz szól, akik fiatal vagy felnőtt korban keresik a hitet, többet szeretnének megtudni Istenről, kíváncsiak a keresztények életmódjára és be akarnak kapcsolódni a keresztény közösségbe. Ezek a fiatalok kis csoportokban kapnak meghívást a keresztény katekézis életre váltására, a megtérés elmélyítésére.

A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat. A megtérés a Krisztus melletti alapvető döntéssel kezdődik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részleteiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megformálását.

A megtérés lényegi eleme Krisztus tanításának életreváltása. A katekumenátus és a katekumenátus jellegű hitoktatás során a felnőtt (katekumen) nemcsak a napi imát gyakorolja, hanem a szenvedés elfogadását, a szegények, legkisebbek szolgálatát, az ellenség szeretetét, a krisztusi életről való tanúságtételt is. Mindez hosszú időt, érlelődést igényel: néhány hónapos katekumenátus (rendkívüli kivételektől eltekintve) nem vezet el a lelki beéréshez. Ezért írja elő püspöki karunk is, hogy a katekumenátus „több évig is eltarthat… de legkevesebb egyéves folyamat legyen”.

Az az időszak, amikor a társadalom mindenestül kereszténynek látszott (vagyis az ún. népegyház kora) lejárt. Korunk újfajta lelkipásztorkodást, „új evangelizációt” igényel. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy korunk szekularizált világában hitből élő keresztény közösségeket kell létrehozni. Ezek a közösségek adhatnak a hívőknek erőt, hogy – XVI. Benedek pápa szavával – mintegy „útitársaságokban” átkeljenek a szekularizmus sivatagán. Ezek az örvendező és reményben élő közösségek fogják meghívni a kívülállókat az evangéliumi életre (vö.: Jn 13, 34).