Házasságkötés

Plébániánkon a házasság szentségére az esküvő előtt legalább fél évvel a plébániairodában kell jelentkezni. A jegyesoktatást egy személyes beszélgetés előzi meg, ehhez a plébános atyával kell időpontot egyeztetni a plébániairodán keresztül.

A házasságkötéshez jelentkezési lap innen letölthető.
A jegyesoktatás minden esztendőben kb. február közepétől május elejéig tart, heti rendszerességgel az esti órákban. A jegyesoktatás kezdetét az azt megelőző hetekben közzétesszük. Az Országúti Ferences Plébánia azokat a párokat fogadja házasságkötésre, akik ezeken az összejöveteleken részt vesznek.

Fiatal házasokat szeretettel várunk közösségünkbe, az Ifjúházas csoportba!

Néhány gondolat a házasság szentségéről

Mielőtt a házasságról szólnék fontos tisztázni: Mi az, hogy szentség?
A Katolikus Egyház ezen a következőt érti: Jézus alapította jel, amely láthatatlanul kegyelmet közvetít.
JÉZUS ALAPÍTOTTA – Isten adta, tehát nem lehet számunkra szavazás kérdése: van-e vagy nincs; érték-e vagy sem!
Jel – látunk vagy hallunk, érzékelünk valamit.
KEGYELMET KÖZVETÍT – Isten segítségét adja meg annak, aki a szentségben részesül.
A szentségeket felszentelt püspök vagy pap szolgáltatja ki, kivéve a házasságot, ahol két ember, egy férfi és egy nő az egymásnak adott igenjével: “Én Téged házastársamul veszlek” szolgáltatja ki azt. Ezen jelen kell, hogy legyen két tanú, aki érvényesen tudja tanúsítani az elhangzottakat, tehát bárki lehet, aki ennek megfelel, és az Egyház által hivatalosan jelenlévő pap, vagy diakónus, aki az igent elfogadja és szentesíti.

A szentség egy másik úton is megérthető:
ISTEN – Szent, azaz: bűntelen, hibátlan, nincs benne rossz, Ő a tökéletesen szerető Apa.
A szentek azok, akik ezt megpróbálják elérni és ezáltal eljutottak vagy eljutnak az örök életre.
SZENT-ségek – amik segítenek minket, hogy mi is közelebb jussunk Isten szeretetéhez.

Érvényes, felbonthatatlan házasságok kötődtek az Ószövetségben is, sőt, több millió évvel ezelőtt is, mert Isten örök terve volt, hogy a férfi és a nő eggyé legyen. Ezt írja erről a Szentírás: “Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő.” De ezt a kapcsolatot Jézus a kimondott szavaival – “Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19, 4-6.) – nemcsak megerősíti, hanem szentségi rangra emeli, vagyis arra, hogy Isten kegyelmét, szeretetét is közvetítse.

Minden szentség kegyelmet ad, de mindegyik szentség másként.
Mit ad a házasság szentsége?
– Segít a hűségben, hogy a két ember – akik az örökké élő Istenhez kapcsolják az életüket, –  kapcsolata is örök legyen;
– Segít a házaspárok egymás iránti szeretetében, elfogadásában, gyengédségben, kibékülésben;
– Segít a gyerekvállalásban – hogy megszülethessen a megfogant élet;
– Segít a gyereknevelésben – hogy a szülőknek legyen lelki, szellemi, fizikai és anyagi erejük ehhez a nem könnyű feladathoz;
– Segít a gyerek elfogadásában – hogy bármilyen lett vagy lesz, olyannak fogadják el a szülők a gyermeket, amilyen;
– Segít, hogy Férj és feleség társai legyenek egymásnak – nem vetélytársak, hanem segítőtársak (ld. Ter. 2, 18.!)

A Biblia ezt írja: “Az Úristen az emberhez vezette az asszonyt.” Ez az odavezetés az, amelyben hinni kell. Nem csak két ember választja egymást, hanem Isten is választja őket önmaga és egymás számára. Isten a legjobbat adta. Ádám csak Istent ismeri, aki jó – ergo: a teremtménye is jó!

A házasság örök
– Mert Isten szeretete Örök;
– Mert “Isten férfinak és nőnek teremtette az embert”, akik egymás nélkül “fél-emberek”;
– Mert “Ezért a férfi elhagyja apját, anyját feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.”: többé “le nem csatolható” egyik sem a másikról, minthogy a saját testemről sem csatolhatom le valamelyik testrészemet.
Fontos, hogy örök legyen,
– Mert biztonság (Istenbe kapaszkodunk, az Örök hűségbe)
– Mert családot biztosít a gyermek számára, ahol Istent közvetíti az apa és az anya egyaránt

Ezért nagy kérdés, hogy két megkeresztelt ember, aki nem gyakorolja a vallását, vajon köthet-e hitetlenül szentségi házasságot a templomban? Ha Isten nem jelent nekik semmit, ill. nem akarják hozzá kapcsolni az életüket (vagyis csak egy dolgot: a konkrét esküvőt akarják templomban kötni – hitetlenül), szabad-e ebben keresztény embernek asszisztálni?
Ezért az esküvőt mindig beszélgetés előzi meg, ahol próbáljuk a jegyespárt a hitre vezetni, ami nem egyszerű dolog: ehhez nyitottság, őszinteség, szeretet kell. Ezeket Isten adja általunk nekik; de ők is kell, hogy megérezzék, ez többet jelent, mint gondolták… Több kell, minthogy azt mondják “szép ez a templom”, vagy ez “hagyomány a családban”. Persze nyilván nem reális az sem, ahogy nem is történik meg, hogy rögtön úgy lesznek vallásosak, mint mi vagyunk. Súlyos hiba lenne nem odafigyelni rájuk, de az is, ha értetlennek néznénk őket és a legfontosabbat, a szentséget nem megfelelőképpen szolgáltatnánk ki. Ha nem a legjobb-ban szeretnénk őket is részesíteni, hanem hagynánk, hogy csak a felszínt érintsék. Ezért is van szükség, beszélgetésre és jegyesoktatásra.