Karitász

A Katolikus Karitász plébániai csoportja az alábbi szolgálatokban ajánl ingyenes segítséget a rászorulóknak:

időseknek: bevásárlás, gyógyszerkiváltás, sétára kísérés, beszélgetés, apróbb műszaki javítások

Érdeklődni

  • személyesen a plébániai irodán
    • kedden 15.30-17.00 óra között
    • csütörtökön 10.30-12.00 óra között
  • telefonon a 20/335-1423 számon
  • vagy az orszagut.karitasz@gmail.com e-mail címen lehet

Továbbra is kérjük a kedves Testvéreket, hogy aki a környezetében olyan rászorulóról tud, akinek a karitász csoport önkéntes munkája segítséget jelenthet, jelezze a fenti elérhetőségek valamelyikén.

***

Jézus azt mondta, hogy szegények mindig lesznek köztetek. A velük való foglalkozás mind az ősegyháznak, mind a jelenkor tanítványainak fontos kötelessége.
Plébániánkon is működik karitász csoport, illetve tartunk fogadóórákat, csomagosztásokat. Most szeretnénk átgondolni, átszervezni, egységesíteni ezt a munkánkat. Ennek első lépése, hogy Karitász Közösségünknek nevet adunk. Jó lehetőségnek kínálkozik a hét ferences vértanú közül való választás, hisz mindannyian fontosnak tartották a maguk korában a szegényekkel való foglalkozást. Kriszten Rafael mellett döntöttünk. Az elkövetkező időben róla szeretnénk megjelentetni néhány gondolatot, hogyan foglalkozott a szegényekkel, betegekkel, rászorulókkal.

Kriszten Rafael (1899–1952)

Majsai Mór a következőképpen foglalta össze Isten Szolgájának lelkipásztori egyéniségét: „Higgadt és megfontolt szerzetespap. Ezeket a fontos és nehéz tisztségeket egy vesével töltötte be. Bizonyára kiegyensúlyozott és fegyelmezett lelkével bírta ezt a nagy iramot. 37 évig szolgált Jézusnak, mint obszerváns szerzetes, mint áldozópap pedig 30 évig igyekezett apostolkodni a lelkek érdekében. Az ostrom alatt sok jót mívelt a nélkülözőkkel. Mindent megkísérelt, hogy őket a szükségesekkel ellássa. Engedelmesen ment oda, ahová küldték. Egyszerű igénytelen odaadással teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket reá bíznak. Szereti a ferences harmadik rendet, és vele szívesen foglalkozik. A kínai missziók ügyének is lelkes harcosa. Kecskeméten az ő irányítása alatt 1933-ban a ferences missziószövetségnek 1500 tagja volt. Hogy mint lelkipásztor a plébánia ügyeket is hozzáértéssel és szeretettel intézte, mutatja az is, hogy 1945-ben a plébániai ügyekkel foglalkozó bizottságnak ő a titkára. Megérdemli, hogy szeretettel gondoljuk rá, higgadtságát kövessük, és róla imáinkban megemlékezzünk.”

Isten Szolgája Kriszten Rafael lelkipásztori életútja alapján egy olyan pap képe bontakozik ki róla, aki papságának első évtizedétől kezdődően egyre érzékenyebbé vált a szegények ügyében. Ez előkészítette arra, hogy a II. világháború idején jó szervezőkészségével a plébániát, mint intézményt is kitaszítottak védelmének szolgálatába állítsa. A szegénykonyha, a zsidóság számára nyújtott segítség – pl. a keresztség felvétele, menlevelek szerzése által egy vagonnyi ember megmentése -, a bombázások idején az óvóhelyek felkeresése és biztosítása, a börtönbe vetettek felkeresése mind-mind olyan hősiességet kívántak tőle, amellyel már előkészült földi életének utolsó éveire, halálára.

Miközben pedig a vértanúság életeszményének realitására is felfigyelt. 1945. május 9-én a budai kolostor háztörténetébe a következőket jegyezte be: „Faulhaber Mihály érkezett meg hozzánk. Az ő előadása nyomán bizonyosra vehető P. Körösztös Krizosztom halála. Véres ruháját behozták egy pincéből a kolostorba. P. Kovács Kristófot Szerbiába vitték. Útközben kidőlt a sorból és ott a papsága miatt lelőtték. Imádkozunk értük, s bárcsak az Úr jelt adna, hogy imádkozzunk közbenjárásukért.”

1941-től a rendtartomány központi kolostorának gvardiánja, plébános, hitszónok és gyóntató. „Itt éli át a legnehezebb időket, mialatt Budapest ostroma folyik – jegyezte meg Majsai Mór. Házfőnökként biztosította a rendház benső fegyelmének kereteit. A vezetése alatt álló plébánia ekkor még a hittanos gyerekek nyári üdültetését is magára vállalta.

„A nélkülözés közelebb hozza az embereket Istenhez.” jegyzi fel a háztörténetben. Ugyanakkor azt is megemlítette, hogy ún.  Szent Antal zsákot osztanak ki, amelyeket a hívek megtöltenek különféle ajándékokkal, a ferencesek pedig ezeket juttatják el a szegényeknek. 1942-ben, Budapestet érő légitámadás  idején a híveket prédikációban készítette fel a tökéletes bánat felindítására életveszély esetén, rendtársaival lépéseket tett a hátrahagyott hadiárvák gondozásának megszervezésére.