A megújított, Szent VI. Pál pápa által kihirdetett és Szent II. János Pál pápa által felülvizsgált, kibővített Római misekönyv új magyar nyelvű kiadására többéves előkészítő munka után került sor. Mint hasonló esetekben mindig, a szövegek fordításait most is felülvizsgálták és a szükséges helyeken korrigálták, ami a korábbi, jól megszokott miseszövegekben is hozott némi változást. A szentmise és a misekönyv lényegi részei természetesen nem módosultak, a mostani kiadásban azonban több változás található, amelyeket a papok és a világi hívek tapasztalhatnak.

Tartalmi változás, hogy az új misekönyv a kezdőénekben és az áldozási énekben a szentírást a Neovulgáta szerinti fordításban hozza, emellett különféle javításokra és betoldásokra is sor került a Szentszék által kiadott hivatalos latin nyelvű misekönyv szövegeit szem előtt tartva. A módosulások lényege, hogy a Katolikus Egyház liturgiája, a mise szövege világszerte egységes legyen, így a magyar templomokban is eszerint imádkozzunk.

A híveket is érintő változások ezek:

• Módosul a szentmise kezdetén elhangzó közgyónás szövege: az eddigi „kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát” részből kikerül a szeplőtelen kifejezés, hiszen ez nem szerepel a hivatalos latin szövegben, amely alapján világszerte ezt az imát imádkozza minden katolikus hívő. (A szeplőtelen fogantatás dogmáját természetesen továbbra is vallja Egyházunk, de ebben az imában ez a hivatalos imaszöveg.)
• A felajánláskor a latin szöveghez pontosabban igazodva az eucharisztikus liturgiánál ezt imádkozza a pap: „e víz és bor titka által”.
• A szentmise ugyanezen részében a pap e szavakkal fordul a hívekhez: „Imádkozzatok, testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!”
• A békeköszöntésnél immár az „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” felszólítás hangzik el, hiszen a kiengesztelődés többet jelent és fejez ki, mint pusztán a béke jelének használata.
• A latin változathoz igazodva módosul az áldozás előtti szöveg: „Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára”, hiszen az Eucharisztia vétele a mennyei nagy örömünnep részesévé tesz bennünket.

Az új magyar nyelvű kiadás új prefáció- és kánonszövegekkel is gazdagodott a korábbi, 1991-es kiadáshoz képest, és bekerültek az azóta szentté avatottak és az új ünnepek miseszövegei is.

Az új kiadás bevezetése – szakítva a korábbi magyarországi engedményekkel – magában foglalja a hívek testtartására (ülés-állás) vonatkozó szabályoknak A Római Misekönyv Általános Rendelkezései 43. pontjában foglaltakhoz való igazítását is, amely szerint:

„A hívek álljanak

• a Kezdőének elejétől, illetve a pap oltárhoz vonulásától egészen a Könyörgés (collecta) végéig,
• az Alleluja éneklésekor Evangélium előtt;
• az Evangélium, továbbá a Hitvallás és az Egyetemes könyörgések alatt;
• továbbá a Felajánló könyörgés előtti Imádkozzatok, testvéreim, felszólítástól a szentmise végéig, kivéve az alábbiakat.

A hívek üljenek

• az Olvasmány, a Szentlecke, a Válaszos zsoltár, a homília alatt,
• valamint felajánláskor, amíg az áldozati adományok előkészítése tart,
• és tetszés szerint, amikor áldozás után szent csendet tartanak.

Térdeljenek

• átváltoztatás alatt, hacsak a szűk hely vagy a jelenlevők sokasága vagy más ésszerű ok ezt nem akadályozza. 
• Ahol az a szokás, hogy a nép a Sanctus (Szent vagy) befejezésétől térdel az Eucharisztikus ima befejezéséig és az áldozás előtt, amikor a pap az Íme, az Isten Báránya, szavakat mondja, azt dicséretesen tartsák meg.
• Azok pedig, akik nem térdelnek le az átváltoztatáskor, mély meghajlást végezzenek akkor, amikor a pap az átváltoztatás után térdet hajt.”

A változások megszokása figyelmet, tanulékonyságot és rugalmasságot igényel hívektől és a papoktól egyaránt. Bízunk benne, hogy az egymásra való odafigyeléssel, az Isten imádásában katolikus módon, egységben és egységesen ünnepelhetünk együtt.

Forrás és fotó: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet